Úgy érzem az utóbbi 2 heti munkásságomért nem fogom megkapni az "apapírrasokatír" díjat, sőt inkább pályázhatok a "sehovasemír" plecsnire.
Mentségemre szójon hogy ennek is meg volt az oka. Augusztus utolsó szombatján megtartottam életem első foglalkozását. kb. 11-16 óra között 50-60 embert koordinálni nem kis feladat. Hála istennek nem egyszerre, hanem folyamatos rotácíiban, négyen-öten biztosan mindig voltak az asztalnál. 4 évestől, anyukákig, szóval korban sem volt túl lineáris az esemény :)
Ráadásul mindeközben a fél szememet azért igyekeztem a saját gyerekeimen is tartani. Féltem, hogy ők nem fogják jól érezni magukat és ezzel engem is stresszelni fognak, de hála istennek egész normális idő volt (csak egyszer esett), így lehetett ugrálóvárazni, trambulinozni, hintázni, rohangálni... ja és persze ne felejtkezzünk meg a békavadászatról sem, mivel milliónyi apró békával volt tele a terület.
A rendezvény egyébként a munkahelyem családi napja volt, ahol elvállaltam a gyöngyfűzést. Hát erősen elgondolkodtam rajta, lehet hogy ez volt az utolsó ilyen alkalom, annyira elfáradtam! Még másnap is csak kóvájogtam, kevés volt egy éjszaka hogy kipihenjem azt a sok embert. De mindent összevetve pozitív élmény volt, jó volt látni a sok gyereket ahogyan örült a maga készítette ékszernek.
Mondjuk nem volt egyszerű kitalálni milyen projektekkel készüljek, hiszen tudtam hogy az életkor rettentő vegyes lesz. Készítettünk memória karkötőt akril gyöngyökkel, rugalmas karkötőt, tigrisbajusz láncot. Sőt egy kis drótozás is volt, készítettünk szövött gyűrűt a nagyobbakkal, illetve kásagyönggyel kitöltött medált.
Sajnos fényképezni sem volt lehetőségem (csak az alábbi téltündért :) ), mert mindig mikor nyúltam a gépért, valaki kérdezett és muszáj volt segíteni. :)
Mentségemre szójon hogy ennek is meg volt az oka. Augusztus utolsó szombatján megtartottam életem első foglalkozását. kb. 11-16 óra között 50-60 embert koordinálni nem kis feladat. Hála istennek nem egyszerre, hanem folyamatos rotácíiban, négyen-öten biztosan mindig voltak az asztalnál. 4 évestől, anyukákig, szóval korban sem volt túl lineáris az esemény :)
Ráadásul mindeközben a fél szememet azért igyekeztem a saját gyerekeimen is tartani. Féltem, hogy ők nem fogják jól érezni magukat és ezzel engem is stresszelni fognak, de hála istennek egész normális idő volt (csak egyszer esett), így lehetett ugrálóvárazni, trambulinozni, hintázni, rohangálni... ja és persze ne felejtkezzünk meg a békavadászatról sem, mivel milliónyi apró békával volt tele a terület.
A rendezvény egyébként a munkahelyem családi napja volt, ahol elvállaltam a gyöngyfűzést. Hát erősen elgondolkodtam rajta, lehet hogy ez volt az utolsó ilyen alkalom, annyira elfáradtam! Még másnap is csak kóvájogtam, kevés volt egy éjszaka hogy kipihenjem azt a sok embert. De mindent összevetve pozitív élmény volt, jó volt látni a sok gyereket ahogyan örült a maga készítette ékszernek.
Mondjuk nem volt egyszerű kitalálni milyen projektekkel készüljek, hiszen tudtam hogy az életkor rettentő vegyes lesz. Készítettünk memória karkötőt akril gyöngyökkel, rugalmas karkötőt, tigrisbajusz láncot. Sőt egy kis drótozás is volt, készítettünk szövött gyűrűt a nagyobbakkal, illetve kásagyönggyel kitöltött medált.
Sajnos fényképezni sem volt lehetőségem (csak az alábbi téltündért :) ), mert mindig mikor nyúltam a gépért, valaki kérdezett és muszáj volt segíteni. :)
A következő héten évnyitó, szülői értekezlet, iskola kezdés és mint az mindenkinél van, természetesen az utolsó pillanatban kellett még szaladgálni mert ilyenkor derül ki hogy mire van még szükség. (Szótár füzetet pl. tegnap vettem meg.) Úgyhogy a múlt hét szaladgálással telt. Ez valószínűleg még ezen a héten is folytatódni fog, mivel az ovis szülői értekezlet még hátra van.
Hát ez volt hallgatásom oka, írni lett volna miről, csak már energia nem maradt éjszakára :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Valami eszedbe jutott az olvasottakról? Mondd el, hogy tanulhassunk belőle! :)